Janák Luca Betta irása - Nyomtatható verzió

Kedves Mindenki! Szeretném Veletek megosztani a történetemet, hátha valakinek hasznos lehet. Az én storym az ESTA - K1 vízumot foglalja magába. Két és évvel ezelőtt megismerkedtem a párommal, egy amerikai fiúval. Zárójelben, sosem vágytam Amerikába, nem volt épp a bakancslistás terveim között. Európában találkoztunk 2017 nyarán és megvoltunk róla győződve, hogy ennek lesz még folytatása. A munkája miatt Ő Amerikához volt kötve, nem volt kérdés, hogy ha valamelyikőnk mozdul, akkor az én leszek. Így történt, hogy 2017 szeptemberében kiutaztam Amerikába Estával 1 hónapra, majd hazalátogattam 2 hétre. 2017 októberében ismét visszajöttem Amerikába, ekkor már 2 hónapra. Ekkor megállítottak a határnál és bevittek a kis irodába a reptéren, ahol 3 órát voltam. Az aktuális officer elvette a telefonomat és megnézett benne minden fotót, SMS-t. (Nem tudom lehet-e ilyet, és akkor annyira megrettentem, hogy nem akadtam fent ezen a telefonos részen.) Összesen 4 officerrel beszéltem 3,5 óra alatt, majd elengedtek 2017 decemberében hazalátogattam ismét, majd 2018 januárjában mentem vissza. Ez alkalommal a párommal repültünk együtt Magyarországról Amerikába. Mindhárom alkalommal JFK-re. Mindhárom alkalommal megkaptam a 90 napos pecsétet. 2018 áprilisában hazajöttem Magyarországra és Európában jöttünk-mentünk. (Ekkor már volt egy ügyvédünk, aki két javaslatot tálalt. Vagy jelentkezünk a K1 vízumra, de a hosszadalmas folyamat miatt külön kell lennünk, vagy ESTA-val kijövök és majd összeházasodunk.)2018 augusztásában Amsterdamban találkoztunk a párommal és 5 nap után repültünk vissza Amerikába, ekkor Bostonba. Estával érkeztem, just in case, volt egy visszarepjegyem 1 hónapra rá, tehát 2018 szeptemberre.Amsterdamban egy nappal az indulás előtt nem engedett a rendszer becsekkolni. Hívtuk a légitársaságot, akik azt mondták semmi gond, majd a check in desknél megoldják. Kiértünk másnap a reptérre és közel 1 óra volt, mire be tudtak engem csekkolni. Nem tudjuk mi lehetett a probléma, nem tudom köze volt-e az aznap történtekhez.Leszálltunk Bostonban, ahol az officer azt mondta, hogy kövessem. A páromat természetesen nem engedték velem, neki kint kellett várakoznia. Mindeközben átszállással mentünk volna tovább Boston-JFK. Azt mondták semmi probléma, majd megoldják.Az ellenségemnek se kívánnám azt, ami ott történt velem. 5 órát töltöttem az irodában, ahol bevittek egy zárt szobába. Itt ki kellett töltenem egy online tesztet ami fél órát vett igénybe. Az állam benne volt egy kis műanyag tokban, ezáltal a fejemet nem tudtam mozgatni, lényeg, hogy a szemem mozgását figyelte egy kis kamera. Ez a számítógépes teszt úgy nézett ki, hogy volt kb. 20 kérdés ami random ismétlődött egymást után 30 percen keresztül. Minden kérdésre 8mp volt válaszolni, az egér egyik oldala igen, másik oldala nem volt. A kérdések olyanok voltak, hogy azzal a céllal érkeztem-e, hogy bármilyen illegális cselekményt elkövessek, stb.Utána átnézték minden cuccomat, különböző kérdéseket tettek fel.(Csak egy kis érdekes story: mindenhonnan gyűjtöm a névjegykártyákat, Európa-Amerika. Egyrészt emlék, másrészről tudom bármikor ajánlani a helyet, vagy adott esetben visszalátogatni. Így történt hát, hogy volt nálam egy magyar étterem névjegykártyája, mely NY-ban található. Odajött hozzám az officer és megkérdezte mi ez. Elmondtam, hogy voltunk itt a párommal és a barátaival ekkor meg ekkor. Elment az officer, pár perc eltelt. Visszajön, és azt mondja - Felhívtuk az éttermet, tudják, hogy ki vagy és mi tudjuk, hogy ott dolgozol. Szintén volt nálam egy Miami-ban található étterem névjegykártyája, de kb. 10 darab, mert a tulajdonos annyit adott, én meg nem dobtam ki. Teljesen értetlenül áltak, miért van nálam 10 db névjegykártya 1 helyről. Ekkoriban amikor kint tartózkodtam elindítottam egy food blog szerűséget, tele volt a telefonom, facebookom ételfotókkal. Nem értették, hogy lehet, hogy ilyen szépek a képek és mégis ezt csupán otthon csinálom.) 5 óra várakozást követően közölték, hogy nem engednek be. Olyan sokkot kaptam, hogy leírni nem tudom. A páromtól nem engedték, hogy elköszönjek. Nagyon kellett mosdóba mennem 5 óra után, azt mondták csak akkor mehetek el, ha beleegyezem, hogy egy női officer elkísért. Így történt, hogy elvezettek egy mosdóba, ahol egy wc lyuk volt gyakorlatilag egy helységben és semmi más. Rettentő megalázó volt. A páromat elvezették, engem vissza az office-ba, telefonom, útlevelem nem lehetett nálam és megbilincseltek, majd felvittek a következő repülőre.Indoklást nem kaptam, az estámat többet nem használhattam, de azt mondták bármilyen vízumkérelmemre nem lesz hatással. Összes ujjlenyomat és fotó minden oldalról megtörtént. Amsterdamban a KLM desknél elméletileg nekem kellett volna kifizetnem a jegyemet haza, de miután elmondtam a hölgynek min mentem keresztül az elműlt 24 órában, nagyon kedvesen rátett a következő jártatra ingyen. Hazaértem és kellett egy jó két hónap amíg lelkileg feldolgoztuk, hogy mi is történt. Olyan volt, mint egy rossz álom. Nem tudom mennyire érződik íráson keresztül, de mi egy nagyon fantasztikus, boldog párkapcsolatot építettünk fel. Sosem állt szándékunkban törvényt szegni, érdekből csinálni bármit is. Egyszerűen szerettünk volna egy életet kialakítani együtt.Ekkor felhívtuk az akkori ügyvédünket, aki két opciót tálalt nekünk. Az egyik a K1 vízum, a másik pedig házasság Amerikán kívül és jelentkezés a Green Card-ra. Nagyon sokat vaciláltunk, de végül a K1 mellett döntöttünk./Aki esetleg a GC házasság útját választaná, Cipruson azonnal összelehet házasodni, várakozási idő nélkül./ A K1 vízumhoz össze kellett rengeteg papírt, de nem lehetetlen. Végül sikeresen beadtunk mindent ügyvéd által idén, 2019 januárjában. Februárban elfogadták a kérvényünket, megkezdődött a folyamat. Nyár elején kellett nekik újabb bizonyítékot benyújtatni, majd júlisuban jött az értesítés, hogy itt Amerikában mindent elfogadtak, jön az ügy Magyarországra. Itt már szinte villámgyorsan ment a folyamat, augusztusban elmentem Medical exam-re, majd befizettük a vízumdíjat. Másnapra kaptam is az e-mailt, hogy megvan az interjú időpontom.Itt jött egy őrült rohanás, hogy minden szükségses papírt összeszedjünk, de végül sikerült.Megérkeztem az interjúra és magyar hölgy szólított, aki elkérte az összes kötelező dokumentumot - passport, birth certf., etc. Kiderült, hogy a születési anyakönyviből nem az eredetit vittem.. A hölgy nem mondta, hogy ennek most milyen következménye lehet, teljesen kétségbeestem. Ezt követően egy amerikai férfi szólított, aki az interjút "tartotta'. Gyakorlatilag az interjú beszélgetés 5p volt, minden rendben volt, meg se nézték a kapcsolatunkra vonatkózó "bizonyítékokat". Az 5p alatt nem is kérdeztek egyáltalán semmit a kapcsolatunkról.Kaptam egy insturkciót, hogyan juttathatom el majd a születési anyakönyvit. Eztuán másfél hétre, megkaptam az értesítést, hogy mehetek felvenni az útlevelem. Egy hete érkeztem Amerikába, ez alkalommal a párommal repültem, mondtam, hogy egyedül tuti nem. Itt is jött az officer, bevitt az irodába. Hát a szívem szerintem néha kihagyott 1-2-t, de már szinte ismertem a járást, próbáltam nyugodt maradni. Pár perc múlva egy nagyon kedves officer szólított, akivel egy kellemes csevely után elbúcsúztunk és minden jót kíván. Úgyhogy most itt vagyok, készülve az esküvőre. Konklúzió az én kis történetemből:Ne adjátok fel, ha van egy álmatokNem szükséges ügyvéd -nekünk egy biztató, nyugtató tudat volt ennek ellenéreNézzetek mindig utána a leheteóőségeknekSemmiképp se essetek kétsége! Mindig van megoldás, mindig van B opció! Köszönöm, ha elolvastad! Sok sikert Mindenkinek!